WODregényes kalandok: Miért is ne próbáljam ki a crossfitet?
Egy családanya blogja – az ultrafutás és a triatlon után maga is meglepődött, milyen sportágra váltott.
Egész életemben jelen volt a sport, eleinte főleg azért, hogy édesapám kedvében járjak, hiszen ő fiatal korában jégkorongozóként a „majdnem válogatottságig” is eljutott. Dobozokban őrzi a gondosan kivágott és összehajtogatott Népsport-oldalakat, amelyeken apró betűkkel szerepel az ő neve is a Vörös Meteor hokicsapatának összeállításában. Szóval mindig éreztem egy kis pressziót, hogy nem bánná, ha a lánya esetleg ennél előkelőbb helyre is kerülhetne a sportnapilapban…
Mondjuk, a címlapra.
Jelentem, ez nem sikerült. Mindenesetre ahhoz elég volt, hogy a sport, a testmozgás fontos részévé váljon az életemnek. Felnőttként hol edzőterembe jártam, hol különféle aerobikórákra, de volt, amikor inkább a jógázást részesítettem előnyben. Gyerekeim születése után tíz évvel – nem kevés súlyfelesleget magamra szedve – tettem le a garast a futás mellett, ami a mai napig fontos szerepet tölt be az életemben. Miután fél év alatt sikerült visszafogynom a versenysúlyomra, jöhettek a nagyobb kihívások, mint a félmaratoni, majd a maratoni, aztán az ultratáv. Mindig volt valami célom, ami vitt előre. Ha a távban már nem éreztem több kihívást, akkor a sebességet próbáltam fokozni, kisebb versenyeken néha sikerült a dobogóra is felállnom.